ARS SACRA
2025. szeptember 13-21.
Ars Sacra Fesztivál  •  séták  •  hírek  •  média  •  vers  •  kapcsolat huen

A CSEND - 9. Szakrális Építész-Belsőépítész Konferencia

Ars Sacra Fesztivál | 2015 | #építészet
2015. szeptember 22. | 9:00 óra
FUGA-Budapesti Építészeti Központ
1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5. | térkép
Mottó: „A csend nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.” (Tatiosz)
 
Előadók: Jelenits István paptanár, Ferkai Tibor író, Snopper Zsuzsa belsőépítész, Sárossy Péter művészettörténész, Konkoly-Gyúró Éva tájépítész, Szabó Erik csendkutató, Zofia Włodarczyk tájépítész PL, Karol Badyna építész PL, Katona Vilmos építész, Schneller István építész, Rainer Péter építész-belsőépítész
További képek
Majk Kamalduli remeteség 050
Gregorián hangverseny
2015. szeptember 22.
Budapest, 5. kerület
#zene
Szerzetesek kiállítás
2015. szeptember 18.
Budapest, 5. kerület
#kiállítás
A Szent István-bazilika kincstárában látható festmények restaurálása és vizsgálata
2015. szeptember 22.
Budapest, 5. kerület
#tárlatvezetés
Szerzetesek lábnyomán a Belvárosban
2015. szeptember 21.
Budapest, 5. kerület
#séta
A négy nagy történelmi egyház közös zenei áhítata
2015. szeptember 20.
Budapest, 5. kerület
#zene

BESZÁMOLÓ

A Csend – Szakrális Építész-Belsőépítész Konferencia
 
"A csend nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete." (Tatiosz). Ez volt a 9. SZÉK – Szakrális Építész-Belsőépítész Konferencia mottója szeptember 22-én a FUGÁBAN.
 
A konferenciasorozat nemcsak a gyakorló építészeknek, belsőépítészeknek adott szakmai továbbképzési lehetőséget, hanem nyitott és ingyenes volt egyetemi hallgatóknak, szakrális építészettel foglalkozó egyéb szakembereknek és laikus érdeklődőknek is.
 
Így kerültem én is oda a hétvégi Kulturális Örökség Napján kapott meghívó nyomán.
 
Nagy rajongója vagyok a szakrális építészetnek és a szimbólumoknak. A csend témája az egyre romló hallásom miatt is érdekes számomra.
 
Az egyik barátnőm mondta is, hogy a Jóisten engem így érzékenyít, hogy jobban átérezzem a sérült emberek gondjait. Csak annyira látok, hallok rosszul, vagyok mozgásomban korlátozott, hogy saját bőrömön megtapasztalhassam, milyen az, ha valakinek egyáltalán nem működik valamelyik érzékszerve, vagy életfunkciója.
 
A konferencia házigazdája, Rainer Péter építész-belsőépítész alkalmi JÓPÁSZTORKÉNT kedvesen és a témához illően köszöntött mindNYÁJunkat, s elmélkedett a csendhez kötődő magyar szavak szakralitásán. Lám, nem hallgatunk, hanem beszélünk. Beszélt a különböző csendekről, s hogy szerinte a csendnek nem a zaj az ellentéte, hanem a „nemcsend”. Az ősidőkben létszükséglet volt a csend az állatok neszeinek megkülönböztetésére. Elmélkedett egy belsőtér csendjéről, vagy az az alkotáshoz szükséges csendről; a szakrális csendről, hogy Isten hangját meghallhassuk; s bemutatta, hogyan lehet csendben tapsolni, a siketek jelelésével. (A siketek a kezüket az ég felé emelik, kézfejüket csuklóból hevesen forgatják ide-oda, mintha tenyerükkel kelyhet formáznának – így tapsolnak).
 
Ezt követően Virág László, Tinódi lant-díjas énekművészt szólította, hogy a csendről egy kis hanggal beszéljen, s énekeljen. Ő elmondta, hogy a metrón füldugóval utazik, s hogy mennyire zavarja az agresszív túlhangosítás. Fül-orr-gégészek is igazolják, hogy a zaj kivédése szinte kivitelezhetetlen, s hogy a hétköznapi ember a belső csendjét nyomja el ezzel a folyamatos külső zajjal. A zenében a csend ugyanolyan fontos, mint a hang. Felhangzott egy gregorián a földi és mennyei egyház egységéről, és egy világi zene, az eredeti Carmina Burana-ból, mely valójában a búcsúzott személyek felsorolása.
 
Prof. emeritus dr. Fekete György, MMA elnök két személyes emlékét idézte fel.
Az első a Heisenberggel való találkozása volt a hetvenes években a Tudományos Akadémia egy rendezvényén. Heisenberg elmondta a hozzászólásában, hogy a létező világ a kozmosz és mikrovilág felé egyaránt végtelen. Tudományos szempontból nem érdemes a mindenség feltérképezésével foglalkozni, mert a teremtés küszöbét nem lépheti át sem ember, sem állat, sem növény. A tudomány és a művészet szoros kapcsolatban áll egymással. A tudomány feladata a létező dolgok kutatása, leírása és az emberiség szolgálatába állítása. A művészet feladata pedig, hogy állandóan létrehozza a sohasem létezőt. Az ember az anyasággal, a szüléssel és a művészettel léphet be a teremtés folyamatába.
 
A második személyes emléke 1982-ből való: Pilinszky kórházi ágyánál ülve mondta el neki a heisenbergi gondolatokkal egybevágóan a következőket:
 
A világmindenség végtelenül nagy, felfoghatatlan, s a teremtés úgy teremt meg bennünket, hogy – képletesen – a kezével belenyúl ebbe a végtelenségbe és kivesz belőle egy kis porszemet, majd azt mondja, hogy Pilinszky János. Ebben a porszemben pedig benne vannak azok a tulajdonságok, amiket a szabad akaratunknál fogva vagy kiteljesítünk, vagy meghazudtolunk, ellustulunk. Aki művésznek született, az teljesítse ki azt, amire született, írjon 96 verset, fessen 100 képet stb…
 
Mondandójának kulcsmondata pedig az volt, hogy olyan üresen kell elmennünk, amilyen üresen megszülettünk.
 
Minden bajra két gyógyszer van: az idő és a csend – idézte fel egy keresztrejtvény megfejtését Rainer Péter.
 
Sáros László György DLA, MÉSZ elnök és Bálint Imre DLA, BÉK elnök Csendről szóló asszociációi, gondolatai után Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány elnöke köszöntötte a konferencia részvevőit.
Pilinszkyt idézte ő is: A művészet nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.
 
A délelőtti előadások sorát Jelenits István paptanár A csend filozófiája előadása indította.
 
Látás és hallás, mint információs forrás. Hallásunk rosszabb, mint a látásunk. Szemünk egy felől néz, a fül köröskörül észlel. A látáshoz fény kell, hallani sötétben is tudunk. Kiszolgáltatva a zajoknak. A hang hiánya a csönd. A csönd óvni való. A befelé figyelés fontosságáról. A szépirodalomban fellelhető „csendeket” idézte Petőfi Sándor, Arany János, Tóth Árpád, József Attila, Pilinszky János verseiből.
 
Beszélt egy ’56-ban életfogytiglanra ítélt barátjának öngyilkos gondolatáról, amelyet egy apró harang hangja változtatott át életigenléssé.
 
A vallás ünnepi csendjéről szólt még.
 
Szalézi Szent Ferenc mondásával zárta előadását: A jó semmi zajt nem csap, a zajból semmi jó nem támad.
 
Rainer Péter átvezető gondolatai – Csend és a hang aránya. Hallgatok a számmal és a fülemmel is – után Ferkai Tibor író A kis huszártorony című meséjét olvasta fel.
 
A konferencia szakmai előadói következtek ezek után:
Snopper Zsuzsa, belsőépítész – Csend és szakralitás a templomban címmel a Gazdagréti Templom felújítási munkálataiban megjelenő szakrális szimbólumokat és építészeti megoldásokat mutatta be.
Sárossy Péter művészettörténész – Csend és imádság: a majki remeteség felújítási munkája során a kamalduli rend történelmébe is bevezette a hallgatóságot.
Konkoly-Gyúró Éva tájépítész: Csend és szakralitás a tájban – saját Camino-járásának verseivel cizellálva
Szabó Erik csendkutató: Szakrális csendarchitektúra
Karol Badyna, szobrász: Saját tervezésű megvalósult templombelsők (lead melletti képen ő és az egyik általa tervezett templombelső)
Zofia Włodarczyk, tájépítész: Bibliai kertek Lengyelországban
Katona Vilmos, építész: Kontemplatív terek a mai templomépítészetben
Schneller István, építész: A csendesség a kortárs templomépítészetben
Rainer Péter építész-belsőépítész – A templom a csend, a nyugalom és béke szigete
Befejező ének: Béres György atya + Schola Gregoriana Budapestinensis
 
A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta.
 
A konferencia szervezője az Ars Sacra Alapítvány, szakmai szervezője – a házigazda – Rainer Péter építész-belsőépítész volt.
 
Ezek után magam is szívesen indítanék sorozatot arról, hogy kinek mit jelent a Csend.
 

Antalffy Yvette
 
Forrás: www.montazsmagazin.hu
További képek

 
Online program feltöltésAlapítványLetöltésekBeszámolókFilmArchívumPartnerekAdatvédelem