ARS SACRA

ARS SACRA


			2024. szeptember 14-22.	„Az igazság békét teremt” (Iz 32,17)
				„Az igazság békét teremt” (Iz 32,17)
			Ars Sacra Fesztivál • séták • hírek • média • vers • kapcsolat		hu • en


	Csákváry Zoltán: Újévi imádság Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén. Ki igazgatod sorsok fordulását, Romokból építsz boldog holnapot, Hozzád küldjük ma szívünk imádságát Uram, ne hagyd el árva magyarod! Ne hagyd el őket, akik téged hívnak A mélységből kiáltva szent neved. Megváltást váró rongyos rabjaidnak Add meg Uram a napi kenyeret. Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek, Kiknél az éhség elsőnek kopog, Mert áldásodból csak akkor ehetnek, Ha a zsarnok vérebje jóllakott. Takard be őket tél hidege ellen! Hozz sebeikre enyhe gyógyulást! Addj, Uram, nekik áldó két kezeddel Bő szüretet és gazdag aratást! Légy velük, akik verejtékben ázva Az új Bábelhez hordják a követ, S mentse meg őket irgalmad csódája, Amikor a torony mindent eltemet. Minden áldásod, amit nékünk szántál Oszd ki közöttünk az újév során, Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán Élőket köszöntsön a napsugár. Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek, Keresztre verték, adj hozzá erőt. Addj nekik, Uram, száz kisértő fénynél Fénylőbb csillagot, égi vezetőt. Vezesd őket, hogy soha, soha többé El ne tévelyedjen a mi nemzetünk. Légy velük, Uram, most és mindörökké, Akkor is, mikor mi már nem leszünk. Akkor is, mikor jő a boldog holnap, S parányi sorsunk emléke sem él, Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad, Szívünk porával messze szállt a szél. Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén, Ki igazgatod sorsok fordulását, Uram, ne hagyd el árva magyarod, Hallgasd meg szívünk újévi imáját, És legyen minden úgy, mint akarod.


	Apámhoz az égbe Radnóti Miklós verse Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe... Elgondolom, hogy milyen kár... Hogy ily korán meghaltál... Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam... Elgondolom, hogy milyen kár... Hogy nem vagy velem... Apám! Ha az élet zajgó tengerén - Irányitó, erős kéz kellene... Hányszor, de hányszor megcsókolnám A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed, Elgondolnám közben, hogy milyen kár... Hogy árván hagytál – Apám!


			Kereszt-árnykép Weöres Sándor verse A kereszt felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad” a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad” a keresztnek alsó ága földre mutat: „vesződj: itt áss kutat, lásd benne arcodat.”


	Templomablak Dsida Jenő verse Szent-Iványi Sándornak Kik csak az uccán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kiváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, - sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg világtalan húnyt szeme-gödre. De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös templomba s belülről pillant ablakára, megdöbbenten áll, megkövülten áll, elbűvölten áll: - Nézz a csodára! – Színek zengése! Fények zúgása! Mártir mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Ó, titkok titka: a földön ittlent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! - Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét!


			Kopogtatás nélkül József Attila verse Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethesz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.


	Ragozás a világ legnehezebb nyelvén Fésüs Éva verse te szeretsz engem – én is szeretlek te nem szeretsz – én akkor is szeretlek te megütöttél – én megsimogattalak te elárulsz – én soha ki nem adlak te gyűlölködsz – én nem gyűlöllek téged te ártottál nekem – én imádkozom érted.


			Valaki jár a fák hegyén Kányádi Sándor verse valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még az én tüzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom s nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon valaki jár a fák hegyén mondják úr minden porszemen mondják hogy maga a remény mondják maga a félelem

14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33

Online program feltöltés • Alapítvány • Letöltések • Beszámolók • Film • Archívum • Partnerek • Támogatók • Adatvédelem