Véget ért a XIII. Ars Sacra Fesztivál

2019.09.30.
Szeptember 14. és 22. között több mint 400 helyszínen jelentek meg szakrális művészeti programok országszerte, sőt határainkon túl, hogy újra találkozhassunk az európai kulturális hagyományban fellelhető örök és szent értékekkel.

„Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21) című szentírási mottónkkal arra hívtuk meg a kultúra neves képviselőit, intézményeit, szervezeteit és a történelmi egyházak képviselőit, munkatársait, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve mutassuk fel ezeket a közös kincseket a művészetek gazdag nyelvén.
Örömmel tapasztaltuk, hogy idén is rengetegen elfogadták meghívásunkat és nyitott templomokkal, kiállításokkal, koncertekkel, színházi előadásokkal, filmvetítésekkel, tematikus sétákkal, több száz ingyenes lélekemelő program gazdag kínálatával várták az érdeklődő vendégeket.
 
A szakrális művészetek gazdag tárháza évről-évre személyes és valódi találkozásokkal, valamint lelki élménnyel ajándékozza meg a Fesztivál résztvevőit, s ezek a pillanatok teszik igazán különlegessé a rendezvénysorozatot. Szabó T. Anna költő, műfordító így fogalmazott idei megnyitóünnepségünkön, mielőtt elszavalta erre az alkalomra írt versét: „…a művészet erőt ad, de a legnagyobb ajándékkal, az idő képlékenységéval is megkínál: kitágítja a percet, felnyitja a szemet, beenged a hallhatatlanság tágasságába.”
 
Szabó T. Anna:
A szó és a dallam.
 
Ha időnk nincs, hát időt ad,
kitágítja a teret,
hullámokká hull a lélek,
csillagporban hempereg,
 
fény lesz, kő lesz, fű és állat,
taszít, betölt, kiürít,
széles-éles széllel szállat,
üstökössé kisüvít,
 
zizeg rezgő csillagokkal,
felmorajlik, éji tó,
párállik az illatokkal,
láttat, mint a látható,
 
fellegekkel, tág egekkel
felemel és kitakar,
illan villódzó vizekkel,
zuhan, zúgó zivatar,
 
mélység felett mégse enged
szakadékba hullani,
együtt éljük, együtt halljuk,
amit meg kell vallani,
 
hogy nem múló életünk van,
egy lelkünk és egy szívünk:
annyi testet élhetünk meg,
valahányat elhiszünk,
 
és ez mennyet földön élni,
fellebegni megtanít,
testetlenné lényegülve
földi hústól elszakít,
 
hanggá, képpé szétszűrődve
átsegít az életen,
felemelve felragyogtat,
ezerszer-egy szerelem,
 
mert a lényben ott a lényeg,
a teremtés igaza:
ezer testben egy a lélek,
az az igazi haza,
 
elengedni, visszatérni,
újra menni, messzire,
aki érti, az szabad lesz,
lesz ereje, lesz szíve,
 
tudni fogja, van segítség,
tudja, nincs már egyedül,
időt kap a változásra -
s időtlenné lényegül.
 

 
Fotó: Szent István Bazilika, Farkas Péter

    Impresszum Adatkezelési szabályzat GYIK Site map Ars Sacra © Minden jog fenntartva. development: TYCMO design: SALT COMM
HU EN