Ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébániatemplom
1092 Budapest, Bakáts tér
GPS: É47,483403 K19,067245

Részletek a szerb ortodox liturgiából (szentmise) ószláv nyelven 1 Otce Nas (Miatyánk) 2 Blagosloven Bog nas…, Jektenija… Amin 3 Uskrsnji Antifon I. Uskrsnji Antifon II. Uskrsnji Antifon III. 4 Jako svjat jesi…, Trisvjeta: Svjatij Boze! 5 Rcem…, Suguba jektenija 6 Heruvimska: Ize heruvimi…, I zivotvorjasce Ize heruvimi…Svjako 7 Jako da Carja… 8 Pobjednuju pjesn…, Svjat, svjat, svjat…! 9 opcionálisan: felolvasás magyarul, majd ószlávul végül megzenésítve: Svjete Tihij (Smolenskij) 10 Mnogaja Ljeta!

„Énekeljetek az Úrnak új éneket…” Borbély Mihály (szaxofon) és a szentendrei Jávor kórus közös koncertje különleges zenei csemegét ígér. Műsoruk gerincét a “Sentandrejska slava” liturgiához kapcsolódó zenei anyag alkotja, amely minden évben augusztus 19-én felhangzik a szentendrei Preobrazsenszka templomban. E sok évszázadon át öröklődött, bizánci eredetű, majd barokk és romantikus szerzők által megújított vokális tradíció sajátossága, hogy a művek megszólaltatásánál hagyományosan őrzi azt a népinek nevezhető előadásmódot, mely a templomi kántorizálásra és a szabadabb, kötetlenebb népi dallamképzésre jellemző, ugyanakkor a sokévszázados ószláv nyelven szólal meg. A szerb ortodox liturgia hagyományosan “a capella”, a templomban a szertartásokhoz hangszer sohasem társul. Ezért számít különlegességnek a nép- és világzene, a jazz és a kortárszene területén egyaránt otthonosan mozgó Borbély Mihály közreműködése, aki szaxofonjával hol kommentál, hol az antifonikus gyakorlatot folytatva kérdez vagy válaszol, összeköti a tételeket vagy egyszerűen csak érzelmeket tolmácsol, műfaji határokat nem ismerő módon. Részletek a szerb ortodox liturgiából (szentmise) ószláv nyelven 1 Otce Nas (Miatyánk) 2 Blagosloven Bog nas…, Jektenija… Amin 3 Uskrsnji Antifon I. Uskrsnji Antifon II. Uskrsnji Antifon III. 4 Jako svjat jesi…, Trisvjeta: Svjatij Boze! 5 Rcem…, Suguba jektenija 6 Heruvimska: Ize heruvimi…, I zivotvorjasce Ize heruvimi…Svjako 7 Jako da Carja… 8 Pobjednuju pjesn…, Svjat, svjat, svjat…! 9 opcionálisan: felolvasás magyarul, majd ószlávul végül megzenésítve: Svjete Tihij (Smolenskij) 10 Mnogaja Ljeta! "Jávor" Szerb Ortodox Kórus A XVII-XVIII. század fordulóján a török hódítás elől menekülve több hullámban szerbek telepedtek meg a mai Magyarország területén. Legjelentősebb az 1690. évi ‘Velika Seoba Srba’ a ‘Nagy Szerb Betelepedés’ volt. Arsenije Carnojevic ipeki pátriárka vezetésével megközelítőleg 30 ezer család kerekedett fel a szerbiai Pec környékéről, s talált új hazára elsősorban a mai Dél-Magyarország területén illetve a Duna mentén egészen Szentendréig, Komáromig. Szentendre városát az itt letelepedett szerbek építették újjá, melynek során hét templomot is emeltek. Közülük négyben jelenleg is rendszeresen tartanak istentiszteleteket. Hamarosan Buda és Szentendre lett a magyarországi szerbek kultúrális és közéleti központja. Az évszázadok során az itt élő szerbség a kultúra és művészetek, az egyházművészet területén maradandó értékek sorát hozta létre. Képzőművészetét, irodalmát, folklórját, zenei világát sokféle hatás érte a megváltozott környezetben, ugyanakkor emiatt jobban meg is őrizte kultúrális tradícióit. Ebben meghatározó szerepe volt a görögkeleti szerb (pravoszláv) egyháznak. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult a magyarországi szerbség asszimilációs folyamata is olyannyira, hogy ma már csak egy tucat szerb család él Szentendrén, hasonlóan mint Budán vagy Pesten. Népesebb a környező illetve a dél-magyarországi települések szerb nemzetiségű lakossága, de sok Duna-menti városban, faluban és másutt már csak a bezárt görögkeleti templomok őrzik a még nem is olyan régen itt élt szerbek emlékét. A magyarországi szerb ortodox kórusművészet több mint másfél évszázada, az 1830-as évektől bontakozott ki a jelentősebb szerb szellemi és művészeti központokban (Pest, Buda, Szentendre, Szeged), és népesebb szerb nemzetiségi közösségekben. Alapját az a sokévszázados és öröklődött ősi, liturgikus dallamhagyomány képezte, amely a XVIII. században az orosz és az ukrán barokk egyházi énekkultúra hatása alatt jelentős mértékben módosult és távolodott bizantinikus dallamhagyományától és éneklésmódjától. A budai származású Kornelije Stankovic (1835-1865) zeneszerző - Josif Rajacic szerb pátriárka és Mihail Rajevszkij orosz pópa (atya) inspirálásának köszönhetően - elsőnek írt négyszólamú teljes liturgia-kórusokat szerb ortodox egyházi dallamok alapján. A magyarországi szerb egyházi kórusok repertoárját később különösen orosz zeneszerzők kórusművei gazdagították (D. S. Bortnjanskij [1751-1825] és mások), valamint az újabb szerb egyházi kórusmuzsika szerzői, különösen Stevan St. Mokranjac (1856-1914) kompozíciói. A magyarországi szerb ortodox kórus-kultúra sajátossága, hogy a művek megszólaltatásánál hagyományosan őrzi azt a népinek nevezhető előadásmódot, mely a templomi kántorizálásra és a népének szabadabb, kötetlenebb dallamképzésére jellemző. E kóruskultúra és hagyomány minden sajátosságával az ortodox szertartásokhoz kötődik. A Jávor kórus 1989 telén Szentendrén alakult meg azzal az elsődleges céllal, hogy a magyarországi szerb ortodox kórusművészet gazdag hagyományát kövesse és ápolja. Nevét az 1902-ben alapított, és a második világháborúig működő hírneves szentendrei szerb vegyeskarról vette fel, melynek repertoárján a liturgikus vokális zene mellett világi (romantikus) művek is szerepeltek. E példát követve a kórus repertoárjában világi énekek, népdalok is helyet kaptak. A kórus tagjai közép- és idősebb korú férfiak Szentendréről és a környező településekről, Pomázról, Budakalászról. Néhányan közülük korábban, a második világháborút követő időszakban a Terzin Sándor által dirigált szentendrei, a Csikós György által vezetett budakalászi, illetve a Csobán Ignác vezette pomázi templomi kórusnak voltak tagjai, illetőleg ma is templomi kántorok. Mindhárom említett énekkar vezetőjük elhunytával feloszlott. A kórus vezetője Brczán Miroszláv, a néhai Csikós György unokája, aki tagja a nemzetközileg ismert és elismert magyarországi délszláv folkegyüttesnek, a Vujicsics Együttesnek is. A Jávor kórus jelenleg az egyetlen (talán az utolsó) magyarországi szerb ortodox kórus. Előadásmódját, hangzását az előd kórusok iránti feltétlen és tudatos hagyománytisztelet jellemzi, hiszen legfontosabb célja e kiveszni látszó helyi egyházzenei örökség megőrzése. Országszerte ismert, templomi kórusként rendszeresen tesz eleget a különböző hazai egyházközösségek meghívásainak illetve külföldön is többször vendégszerepelt. Népdalrepertoárjával a Vujicsics Együttes kíséretében számos koncerten és rádiófelvételen is részt vett. 1997-ben a Szerb Ortodox Egyház Szent Püspöki Szinódusa a kórusnak a Szent Száva Érdemérem második fokozatát adományozta.