Betegápoló Irgalmasrend Szent István-kápolna
1023 Budapest, Frankel Leó utca 54.
telefon: (30) 996 7255
kapcsolat: Palotásné Belloni Eszter, (30) 996 7255, palotas.eszterirgalmas.hu, www.irgalmasrend.hu

P.Lovistyék István Laurus OH atyára emlékezünk. A Kedves Kartársak Zenei Műhely alapját képező társaság a 90-es évek első felében rendszeresen adott gitáros zenei szolgálatot a kápolnában Laurus atya lelki, baráti támogatásával. Születésének 100. évfordulója alkalmából régi és új dalokkal emlékeznek rá és ifjúságuk örömteli éveire.

Szükséges, hogy időnként összegyűljünk, mind: nemcsak azokkal, akik velünk vannak, hanem azokkal is, akik már nincsenek velünk – és mégis. Akik egyszer s mindenkorra az életünk részévé váltak, s kitörölhetetlen nyomot hagytak bennünk. A mi történetünk – annak a kis baráti társaságnak a története, amelyik ma Kedves Kartársak Zenei Műhely néven nevezi magát – ilyen kitörölhetetlenül összefonódik valakinek az emlékével, aki már több mint húsz esztendeje elköltözött ebből a világból. Kis baráti társaságunk először 1994 nyarán verődött össze, Budapest különböző szegleteiből, s úgy alakult, hogy az irgalmasok Frankel Leó úti Császárfürdői Szent István király Kápolnája – a Leó, mi így hívtuk – lett az egyik állandó helyünk, ahol énekeltünk. Szerettünk ott lenni, barátságos, családias kis templom volt, ami nem csupán méreteinek volt köszönhető, hanem mindenekelőtt Laurus atyának. Lovistyék István, Laurus atya, a budapesti irgalmaskonvent priorja szelíd és derűs, barátságos öreg ember volt, nem mindennapi élettörténettel. Rendjét egykor a kommunisták szétkergették, ő pedig ahogy tudott, úgy maradt hű a fogadalmához: világi betegápolóként dolgozott tovább. Később, már nyugdíjasként elvégezte a teológiát, és pap lett. 69 éves volt, amikor fölszentelték. Amikor pedig a rendszerváltás révén újra lehetőség támadt, visszatért szerzetesi hivatásához. Szeleburdi fiatalok voltunk, olyan lelkesedéssel és hangerővel töltöttük be a kis kápolnát, hogy néha akadt idős hívő, aki még a fülét is befogta. Ám Laurus atya nemcsak, hogy mindig örömmel fogadott minket, de egyenesen megdicsért, példának állított: Ne tessék befogni a füleket, inkább örüljenek, hogy ezek a fiatalok ide jönnek vasárnap este az Istennek énekelni, nem diszkóba vagy sörözni mennek. Pedig hát oda is mentünk..., de a mi jó Laurus atyánk nem ezt látta meg. Pilinszky sorai jönnek elő, ha rá gondolok: Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. / Csúf, de te gyönyörűnek találtál. / Végig hallgattad mindig, amit mondtam. / Halandóból így lettem halhatatlan. (Átváltozás) S még ez is: „...az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,3) (Mester Zsolt)