Józsa Judit Galéria
1053 Budapest, Városház utca 1.
telefon: (1) 951 7334
kapcsolat: www.jozsajudit.hu

A kiállítás szeptember 20 – november 30. között tekinthető meg a galéria nyitvatartási idejében: hétfő, szerda 10:00-18:00, kedd, csütörtök 14:00-20:00, péntek 10:00-14:00, hétvégén zárva.

A magyar nép csillagmítoszáról elmondhatjuk, hogy sok mindent és mégis keveset tudunk róla. Az ősmagyar csillagos égbolt összes lakóival együtt feledésbe merült. A feledés fátylát Józsa Judit a saját művészi és művészettörténészi, néprajzi tudása segítségével lebbenti fel. Különösen érdekes és rendkívül fontos ez, mert számos következtetést vonhatunk le őseink mindennapi életét, világképét, szokásait, vallási képzeteit és érzelemvilágát illetően akkor, ha megismerjük a csillagmitológiánkat, a magyar öreg csillagokat. Az égbolt nemcsak az Isten lakóhelye, de egyben az a terület is, ahonnan az ember az élethez szükséges feltételeket: a fényt, a meleget, a világosságot nyeri, és amelynek napi forgásához igazítja teendőit, amely szerint számítja az idejét, és nem utolsó sorban, amely szerint a jövendőjét próbálja minden nép, minden korban kikövetkeztetni. Népmeséinkből, legendáinkból, népdalainkból kirajzolódó ősi hitvilágunk szerint a csillagos ég a Teremtő Isten és az elhunyt, nagy hőseink lakhelye, melyet a Tejút köt össze a Földdel. Az ősi mondák, regék szájhagyomány útján terjedtek tovább és a múlt dicsőségeit őrizték meg a csillagképek elnevezéseiben is. A hősök lelke a Lelkek Útján került fel az égbe, ez a név a Tejút egyik legismertebb neve volt, míg a Hadak Útja, Csaba Útja Székelyföldön, Erdélyben közismert elnevezésnek számít ma is. Magyarország égboltján, az évszakokhoz köthetően, a lovas nomád eleink, majd a szántó-, vető és állattenyésztő őseink, nagyapáink a következő csillagokat látták: tavasszal: Darázsfészek, Jászol és Szamárkák, Sarló, Tatárdúlás, Ökörhajtó, Leányszemű csillag, Félkenyér; nyáron: Szépasszony legyezője, Sántakoldus talyigája, Szépasszony, Sántakoldus, Tündérek tánca, Sellő, Tündérek fordulója, Keresztcsillag, Kiskereszt, Tévelygő juhász, Csősz; ősszel és télen: Mennyország kapuja, Pálinkásasszony, László szekere, Bújdosók lámpása, Fiastyúk, Kaszáscsillag, Árvadorka szerencséje, Sántakata, Két árva csillag. Ezen kívül még a következőket is: Göncöl szekere, Kisgöncöl, Bábamotollája, Kisbéres, Sárkány koronája, Sárkány palotája, Szarvas nyomdoka, Korcsma, Halászcsillag, Kecskék és gödölyék, Csodaszarvas, Hadak útja. E magyar csillagképekkel szeretné Józsa Judit a magyar kortárs művészet „csillagos égboltját” benépesíteni. Korábbi kiállítási anyagaihoz – Magyar mesék, Magyar Táncok, Múzsák kertje, Magyar Nagyasszonyok – hasonlóan, a kerámiaszobrászatban ez a téma is feldolgozatlan, hiányterület. Józsa Judit kerámia kisplasztikákba álmodva és mintázva kívánja a magyar csillaglegendáriumot létrehozni. A három kiállítási anyagba tervezett csillagmitológiánk első bemutatójára „Magyar csillaglegendárium I.” c. kerül sor. E kiállítási anyag hozzásegít bennünket feledésbe merült ősi hagyományaink megismeréséhez, és ahhoz is, hogy valóságos értékeinket még inkább megismerjük és megbecsüljük A Magyar Csillaglegendárium kiállítás célja is az egészséges önismeret elérése, ugyanakkor a művésznő szeretné felhívni a figyelmet értékeinkre, megerősítve nemzettudatunkat és helyes önértékelésünket itt, Európa szívében.