Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Főépület, Kápolna
3300 Eger, Eszterházy tér 1.
kapcsolat: uni-eszterhazy.hu

A láthatatlanságeszme mind az Ószövetség történeteiben, mind a keresztény európai kultúrában a rettentő igazság elviselhetetlenségével egyenlő: meghal, aki Istent látja. Előadásomban Isten feltárulásának bibliai történetei mellett képzőművészeti alkotásokat mutatok be.

Isten arcát látni életveszélyes a be nem avatottak számára. A láthatatlanságeszme mind az Ószövetség történeteiben, mind a keresztény európai kultúrában a rettentő igazság elviselhetetlenségével egyenlő: meghal, aki Istent látja. A halál mint a feltárulás következménye a tanúsítás problémájához vezet. Az Istenről való – látás általi – tanúságtétel szükségképpen lehetetlen: a látványba a látó belepusztul. A tanúságtevő előtt, a mysterium tremendum tapasztalatával szembekerülve, olyasvalami tárul fel, ami szorongással és borzongással tölti el. A tanúsítás ekkor tökéletesen aszimmetrikus élmény, hiszen a tanúságtevő a végtelent tapasztalja meg, melynek átélése – mérhetetlensége és befogadhatatlansága okán – szétroppantja a véges létezőt. Csak az élheti át (túl) egyáltalán a tanúsított élményt, aki kegyelemben részesül. Isten feltárulásának bibliai történetei mellett olyan képzőművészeti alkotásokat elemzek filozófiai perspektívában, amelyek az ábrázolás teológiai paradoxonára kínálnak különféle válaszokat. Mindezek nyomán egy másik paradoxonra is rávilágítok: arra, amit az ember Istenhez való hasonlatossága jelent.