ARS SACRA

ARS SACRA


			2025. szeptember 13-21.	„A remény zarándokai”
				„A remény zarándokai”
			Ars Sacra Fesztivál • séták • hírek • média • vers • kapcsolat		hu • en


	Jókai Anna: Ima Magyarországért Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörből vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog. (csitt, csak csendesen, ne kiálts, mormold csak, mormold az imát) Öregisten, Nagyisten ha Te nem, ki segítsen? Sovány lakomára nohabort kínáltak s akik ezt megitták bódultakká váltak. (... csak csendesen, ne siránkozz, halkan szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten érted sóvárog ma minden akik hortyognak szanaszét vagy éberen vigyáznak síkos savas eső alatt biz egyformán áznak. (... csak csendesen, mind aki lázad, báránybõr jelmezben figyelik a házad) Öregisten, Nagyisten erősíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szőre hullik. (... csak csendesen, nem használ a lárma, mostohaszülők közt még árvább az árva) Öregisten, Nagyisten más remény nincsen mint igazad, kegyelmed hogy Te szabj végül rendet maradék országnak adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön gyilkosává válni - haza kell találni! (... csak csendesen, mert vád alá vesznek, jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Öregisten, Nagyisten nem hoztak, de vittek a vak lóra azt hazudták bátor suba alatt kupec lett a pásztor műdalokkal altat nejlonfurulyája dagonyáztat minket langyos pocsolyában. (... csak csendesen, ne élvezd a táncot, csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk hegyeink elcsórták, eladó a rónánk fulladunk a füstben a folyónkban cián sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány mértékadó értelmiség minden mérték nélkül! hóhér a halottal cinikusan békül dús szobákban álparasztok a búzát égetik ők nem harasztot melósvezér nyüszít, uszít munkásember helyben fut itt a hajléktalant rendr verte shoppingcenter országszerte mocskos pénznek nincsen szaga gaztól rabolt s gaz lett maga és a művész? búsan kérded megvették a tehetséget sirasd őket Ősi Anya zsoldospénznek sincsen szaga (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni, végtelen időben mindenkit megtérni) Öregisten, Nagyisten kit kövessünk s kit nem? Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd hisztériát űzz el indulatunk meghagyd a reánk szabott leckét beteljesíthessük gőgösek se legyünk kétségbe se essünk nácítudat, bolsitudat csak álarc a Szörnynek egyképp meggyötörtek lám egymásra törnek gonosz század elment nehéz évek jönnek melegítsd eszünket, okosítsd szívünket, biztass hogy a testvérharc megszűnhet göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe édes hazánkat annak is kellős közepébe a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke... Annyi gyalázatos koron át őrizd meg számunkra misztikus koronád. (csak csendesen, akinek füle van, hallja; a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten mit akarjunk s mit nem: törvényed vezessen hogy e kis nép oda ne vesszen át ne lyukadjon helyünkön a térkép ki ne radírozzon a világi lét végképp serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét kend meg könnyektől elhomálylott szemét küldd le a magasból újra e véres-veres földre tartsd köztünk szellemét most és mindörökre. (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent – hiszen az életünk hovatovább ráment - mielõtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)


	Isten oltó-kése Tóth Árpád verse Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom, tied az én harcom, És győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.


			Adventus Domini! - részlet Fórián Andrea verse Kétezer éves történetben a világunknak sorsa él, Kétezer éve az emberiség vágyódva csak remél. Arra vár, hogy újra megtalálhatja önmagában Őt, A világunkban feltörekvő, igazságos Megmentőt! Adventus Domini, Adventus Domini… Töröljük le, amit az élet nevetve reánk rakott, Csak egy maradjon, az Isten-ösztön, mit a Fiú adott. Ki sötétségben született, de a Fényt kínálja nekünk Csak bársony szívvel tehetjük meg, hogy hasonlóak legyünk! Adventus Domini, Adventus Domini… Vágyakozzunk, várakozzunk, lelkünkben új imák gyúlnak, Megszentelve várjuk ma is eljövetelét az Úrnak! Szeretetben együtt rezgünk, mert átölel az isteni, Énekeljük hű buzgalommal: óh, Adventus Domini!


	Bájoló Radnóti Miklós verse Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám, s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak, s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szívünket. (1942. február 1.)


			A lélek sötét éjszakája Keresztes Szent János verse Vaksötét éjszakában, szerelem vágyától lángokban égve, én boldog messze jártam! Nem vette senki észre, csöndes volt házam, elpihent a népe; biztosan a homályban, a titkos lépcsőn át utamra térve, én boldog, messze jártam! Arcot, ruhát cserélve, csöndes volt házam, elpihent a népe; sötét és boldog éjjel, titokban jártam, senki meg se látott, nem láttam senkit én sem, más fény nem is világolt, egyetlen a szívemben égő láng volt. Mutatta fényesebben a délidőben csúcson járó napnál, utamat hol keressem, hol vár, kit ismerek már, hol rejtekünk, ahol most senki sem jár. Ó, éj, utamra vittél, ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel, ó, éj, egyesitettél Vőlegényt kedvesével, s lányt egyformává téve Vőlegénnyel! Neki őriztem eddig, virágzó keblem neki odaadtam, álomba szenderült itt, én egyre símogattam, cédruslomb hűsítette lankadatlan. Csipkés oromra surrant a szél, és sebzett gyönge kézzel engem, játszott hajával ujjam, csak őreá figyeltem, aléltan már a sebre nem ügyeltem. Feledtem azt, ki voltam, fejem Szerelmesem vállára csuklott, megszűnt, mi volt, mi voltam, liliomágyra hullott, elmúlt a gond, és minden vele múlott. Takács Zsuzsa fordítása


	A küldött Károlyi Amy verse Mikor már elment, akkor tudod, hogy angyal járt bent. Nem volt szárnya, de mégis volt szárnysuhogása, oly zajtalan, oly észrevétlen: Az Isten járt itt angyalképpen Az Isten, aki mindig itt van, csak nem hallod, mert olyan zaj van. Elküldte követét a csendet, a küldött képében Ő jelent meg.


			Új szövetség Juhász Gyula verse Mint Izaiás prófétádnak Ajkát tüzes szénnel jelölted, Égő szened lett vágy és bánat, Uram, így állok már előtted! Jó volt Uram, az égető szén, Amelytől ajkam és a lelkem Hirdette, mily acél a törvény A szívben és a végtelenben. Most új az ajkam és a lelkem S így állok én vígan előtted S téged dalollak a jelenben És benned látom a jövőket. A múlt tüzéből már kiforrott A múlhatatlan érc: a lélek S látom: bús vágyam angyalod volt S szerelmem áldás és dicséret.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

Online program feltöltés • Alapítvány • Letöltések • Beszámolók • Film • Archívum • Partnerek • Adatvédelem