ARS SACRA
2025. szeptember 13-21. „A remény zarándokai”
Ars Sacra Fesztivál  •  séták  •  hírek  •  média  •  vers  •  kvíz  •  kapcsolat huen

Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ô az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ô megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.
 

Az új évezred szelleme

Weöres Sándor verse
Mindent Isten szemével nézni – se férfiasan, se nőiesen –
hanem mint a szent herélt, s a kétnemű, a teljes-ember!
Nem azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ilyet és ilyet
akarok, megfelelsz-e?" hanem azzal: "milyen vagy? mert
olyannak óhajtlak szeretni, amilyen vagy."
Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az
csendül belőle: "olyan legyél, amilyen vagy", hanem az is: " és
saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz."
Eszmény nélkül nézni, mindent szeretettel – a gyilkost,
vagy a puhányt éppúgy, mint a hőst, vagy a szentet –
Istenem, a Te szemeddel néznem – az én szememmel – ó hogy ezt adod nekem!

Isten tenyerén ébredtem

Földes Lívia verse
Isten tenyerén ébredtem ,
s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyémántként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Adjon Isten minden jót

(Háromszéki köszöntő) verse
Adjon Isten minden jót,
ez új esztendőben!
Jobb időt, mint tavaly volt,
ez új esztendőben.
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
jó termést és jó vásárt,
ez új esztendőben.

Adjon Isten minden jót,
ez új esztendőben!
Zsíros esőt, kövér hót,
ez új esztendőben!
Bő aratást, szüretet,
egészséget, jó kedvet,
ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót,
ez új esztendőben!
Drága jó bort, olcsó sót,
ez új esztendőben.
Jó kenyeret, szalonnát,
tizenkét hónapon át,
ez új esztendőben.

Adjon Isten minden jót,
ez új esztendőben!
Vegye el mind a nem jót,
ez új esztendőben!
Mitől félünk mentsen meg,
amit várunk tegyen meg,
ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót,
ez új esztendőben!
Jobb időt, mint tavaly volt,
ez új esztendőben.
Sok örömet e házra,
boldogságot hazánkra,
ez új esztendőben!

Karácsony felé

Juhász Gyula verse
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
 
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
 
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Újfajta vendégség

Nádasdi Éva verse
A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,
 
nem ígér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.
 
A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.
 
A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.

A nyári délutánok

Ady Endre verse
Mikor az Ég furcsa, lila-kék
S találkákra mennek a lyányok,
Óh, be titkosak, különösek
Ezek a nyári délutánok.
 
Járunk bolondul és ittasan
Nagyvárosi utcákon égve,
Fekete, szigorú vonalak
Rajzolódnak a nyári Égre.
 
A város árnyas és remegő.
Ezer tornya, kéménye, karja
Úgy mered a csókos Ég felé,
Mikéntha ölelni akarna.
 
Mint zavarodott szerelmesek,
Pirral s pihegve szemben állnak
Az Ég s a város. Szívük dobog
Vad ritmusára a Halálnak.
 
Szemünk könnyes, mégis nevetünk
Föl-föltekintve vágyva, félve
Arra, ki szép s kit nem ismerünk,
Hideg szeretőnkre, az Égre.
 
S ott fenn az Égen, ott valahol,
Egy-egy pillantást visszavetnek.
Sírván nevetünk az Ég alatt
S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.
Online program feltöltésAlapítványLetöltésekBeszámolókFilmArchívumPartnerekAdatvédelem