ARS SACRA

ARS SACRA


			2026. szeptember 12-20.	„Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11)
				„Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11)
			Ars Sacra Fesztivál • séták • galéria • média • hírek • kapcsolat		hu • en


	Babits Mihály: Zsoltár férfihangra Consolatio mystica. Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, hogy benned teljesedjenek; – s korok történetét szerezte meséskönyvedül, – s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet. Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket, szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen, eleve elosztott számodra szépen derüt és borút, sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút, mindent a lelkedre mért öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt a te bűnös lelkedért! Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod tükörében magadat, és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat.


	Minek örülök Szabédi László verse Mért búslakodnám? Annak örülök, amit az Isten lenni adott. Hogy széles mezőkön száz sugár sürög, s én látom a színt, a fényt, a napot. Hallom a hangot, mit százezer madaracska csicsereg boldogan, csókra csalogatva. Érzem a barna föld részegítő illatát, s az idegeimen az élet csap át. Karomat kitárom, féktelenül fütyülök, vidáman vallom: íme vagyok! Mért búslakodnám? Annak örülök amit az Isten lenni adott.


			A zenei skála P. Alberich Zwyssig verse Élő hit kell – s komoly rím! – ha ez megvan: alap, PRÍM! Ép reményed meg ne und! – élet-skálán ez: SZEKUND! Hármas-Egyet tisztelhetsz: tiszta Lélek, Isten = TERC! Csüggedt vagy s nem-vígasztalt? – Érezd: szeret! Igaz KVART! Embertársad rád tekint: benne Őt lásd! Tiszta KVINT! Nyugodt leszel s erősebb: béke Isten, erő: SZEXT! Csontig-éget a seb, kín? – Bízz, mert segít a SZEPTIM! Kényelmedről leszokj hát, s vár a Magas, az OKTÁV! Fordította: Holczer József SP


	Tavasz van! gyönyörű! József Attila verse Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!


			Tavaszi szeretők verse Radnóti Miklós verse Látod! boldog csókjaink öröme harsog a fák közt és árnyékkal áldja testünket a táj! hallod, hogy terül a füvön a fény és pattan a fákon dallal a hajtás! csak csörgető fekete tücskök zaja dicséri most fűnek és fának jó örömét! nézd, a vizen, messze partok homályos tövén tükrösen fénylik tavaszi kedvünk! mert mi vagyunk most a fű, a fa, a part, az öröm is és szépszavú áldása a tájnak!


	Keresztúton Szent-Gály Kata verse „Azt mondja az Úr: Kevés az, hogy a szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” (Iz 49,6) Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…? Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…? Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…? Az ostorozásnál eltakarnál engem…? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…? Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…? Roskadva, remegve, föl, egész a célig…? Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…? Tudod-e karodat szélesre kitárni…? Az egész világért áldozattá válni…? És tudsz-e pihenni úgy a kereszten, hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…? Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…? Magadat feledve életemet élni…? Egészen eltűnni, elmerülni bennem…? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?


			A megsebzett fa története Szent II. János Pál pápa (Karol Wojtyla) verse A Fa így szólt: ne félj, ha meghalok – ne félj meghalni velem, ne félj a haláltól – nézd, újjáéledek: a halál csak a kérget hántotta le. Ne félj meghalni és újjáéledni velem! A jelet fátyol takarja. Benne újjáéled minden – és elveszi súlyát a gyümölcs. A Fa átnyújtotta a gyümölcsöt Annak, aki beoltotta – Belőlem fogtok élni, Belőlem, a Megsebzett Fából. „Belőlem”, mondta a Fa – nem éreztem Őt idegennek, eltűnt az ellentét érzése közöttünk (talán először egyetlen pillanatra?) Én elmentem, a FA megállt, átölelve a múltat és jövőt.

6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

Online program feltöltés • Alapítvány • Letöltések • Beszámolók • Film • Archívum • Partnerek • Adatvédelem