ARS SACRA

ARS SACRA


			2026. szeptember 12-20.	„Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11)
				„Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11)
			Ars Sacra Fesztivál • séták • galéria • média • hírek • kapcsolat		hu • en


	Babits Mihály: Zsoltár férfihangra Consolatio mystica. Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, hogy benned teljesedjenek; – s korok történetét szerezte meséskönyvedül, – s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet. Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket, szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen, eleve elosztott számodra szépen derüt és borút, sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút, mindent a lelkedre mért öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt a te bűnös lelkedért! Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod tükörében magadat, és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat.


	Harmadnapon Pilinszky János verse És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive - Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.


			Lombosodó napos tavaszban Szabó Lőrinc verse Szemeim fáradtak, de tiszták, – ragyogva nézik: lelkem melegét a szerelem gyökerei hogy isszák. Gyökerek s láthatatlan ágak kötnek tehozzád s fölém lombosodnak gyönyörű dús tavaszi koronának. Lombosodó napos tavaszban, bámuló kertész, nézek szanaszét: rozsdásodik a lomb s mégis tavasz van. Ó, erdőknek s szent hajnaloknak viharai, rázzátok fáimat: hulljon a férges, kell a rovaroknak! Hulljon, rüggyel, ha kell, virággal: sebeimből mindig kihajt a friss ág – s ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal? Szemeim fáradtak, de tiszták, – ragyogva nézik: lelkem melegét testvérgyökerek ajkai hogy isszák.


	Nő már a nap Áprily Lajos verse Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, léggömbbel játszik egy fiú. Most elszakadt a gömb-zsineg s a gömbje boldogan lebeg. Ringatja a tavasz szele - szállj fel, kedvem, szállj fel vele!


			Művészet Reményik Sándor verse Ütött az élet? durva, póri hadnak Tűrted orcátlan, győztes röhejét? Én rád hajlok és megsimogatlak. Az országúton rádfröccsent a sár? Le rólad égi lánggal égetem, Az én oltárom megtisztulva vár. Emésztő láz kavarja, gyötri véred? Én minden vágyad dalba szűröm át És bizony mondom: megnyugtatlak téged. A lehetetlent űzöd sebborítva? Jer, hadd a hajszát, süllyedj el belém, Itt minden üdvösséged meg van írva! Akit legjobban szeretsz, elhagyott? Kifosztott, ájulásig gyönge vagy? Jer, támaszkodj rám, én erős vagyok! Nevetsz, ha buborék vagyok csak, álom? Kövess és lássa bámuló szemed, Hogy úr vagyok én millió halálon! Én megérintem hűvös szürkeséged, Én új Midás s e bűvös kéz alatt Izzó arannyá lesz, amihez érek. Ha van halott virágod, add ide, Mártsd medencémbe száraz szirmait S im, mindnek üde, bársonyos színe! Ha gondod van még, szegény, beteg árva: A léghajómból rendre kihajítjuk, Úgy lebegsz majd az őrült magasságba. Tudom, követ a köznap: porkolábod - De én ragadlak ünnepi tetőkre És fenn – egy percre – eloldom a láncod.


	Ima Nagy Gáspár verse Ima az, ami templomi csöndben, a lehunyt szemek mögöttiben megtörténik – és ima az, ami mögött látszik a mécs örök fénye és hallszik egyetlen orgonahang, nem innen, hanem onnan. Ami ima, az már az elejétől a végéig megfordítva is ugyanaz marad, ugyanannak szóló szó – és ami ima, az mégis váratlanul nyílik ki ég és föld határán, akár egy szirmos ejtőernyő.


			Misztérium Csanád Béla verse Az életem részesedés mindenben. Szüntelen áramlás. Szüntelen jelenlét. Szavaim, mint a követek előttem járnak, s jelek szegődnek a nyomomba. Lobogóm tenyérnyi folt az égen. Nem felhő, nem fantázia. Fény és reménység. Egy ajtószárny. Egy angyal szárnya.

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

Online program feltöltés • Alapítvány • Letöltések • Beszámolók • Film • Archívum • Partnerek • Adatvédelem