ARS SACRA

Juhász Gyula: A Tábor hegyén


	Juhász Gyula: A Tábor hegyén Ez volt hegye az elragadtatásnak. Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap, Ünnepe az életnek, a csodának. Aranyos arccal fölnézett a Mester, Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer, Ó, ily fehér még nem volt eddig ember! Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom, Illés, ki elszállt lángoló batáron S három tanítvány, boldog halaványon. És monda egy: Mi szép, mi szép az élet, Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled, Építsünk hármas hajlékot tinéktek! Nem szólt a Mester. A fény és a mámor Elrebbent mirhaillatként arcáról S lenézett a hegy napos magosából... És lenn, ahol a Golgota vet árnyat, Látta a méla, néma olajfákat, Hol nemsokára lelke holtrabágyad!


	Üdvösség Weörös Sándor verse Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak ezért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem.

2024. szeptember 14-22.

„Az igazság békét teremt” (Iz 32,17)

„Az igazság békét teremt” (Iz 32,17)

Ars Sacra Fesztivál • séták • hírek • média • vers • kapcsolat