Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1896. május 28-án született Csíkszentdomonkoson, 1980. szeptember 29-én halt meg Gyulafehérváron.
 
Székely földműves család harmadik gyermekeként született Csíkszentdomokoson, Erdélyben. A középiskolai tanulmányait követő első világháborús frontszolgálat után, 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. Teológiai tanulmányait befejezve Majláth Gusztáv Károly szentelte őt pappá 1924-ben. Hittanárként, egyetemi lelkészként és hitszónokként tevékenykedett Erdély-szerte. XI. Pius pápa 1939. II. 12-én szentelte fel gyulafehérvári püspökké. Tiltakozott a háború ellen, és bátran felemelte szavát a zsidók deportálása ellen. Válaszul Kolozsvár rendőrkapitánya kiutasította a városból.
 
A II. világháború után erősödő vallásellenes kommunista politikára válaszul hét püspöktársával közös tiltakozó levelet intézett a román minisztériumhoz a lelkiismereti- és vallásszabadság védelmében. Kiállt a betiltott görögkatolikus egyház mellett is. 1949. VI. 21-én letartóztatták, majd 2 év vizsgálati fogság után 10 év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszer- munkára ítélték. 1954 júniusától Bukarest külvárosában házi őrizetben tartották. A gyulafehérvári püspökségre 1955 márciusában térhetett vissza, de népszerűsége miatt itt ismét házi őrizetre ítélték. 1967-ben Franz König bíboros közbenjárására újra működési engedélyt kapott. Sok szenvedés után, életének
85. évében hunyt el. Boldoggá avatási eljárása folyamatban van.
 
„A keresztény életnek az Oltáriszentség a központja és forrása. A keresztény élet legszebb erényei legközvetlenebbül innen fakadnak... Krisztus itt elrejtette magát. De jelenlétét, a szentség titokzatos valóságát, az Isten erejét látom azokon az erényeken, amiket az Oltáriszentség fakasztott a szentek életén, akik az Oltáriszentség sugárzását gyűjtötték magukba és sugározták ki nemcsak koruk embereire, hanem századokra. Nem utasítom el magamtól,... hiszen így megközelíthető, így hozzáférhető; nekem a pornak, a semminek, így lehet Istenem, barátom és mindenem. Ámen.”
(Márton Áron: Oltáriszentség, Krisztus Király. In. Márton Áron hagyatéka 4. kötet. Sorozatszerkesztő: Dr. Marton József. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008.)