Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1046-ban született Lengyel- országban, 1095-ben halt meg, valószínűleg Nyitrán. Uralkodott 1077–1095-ig.
 
Ünnepe: június 27
 
I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő második fia. Lengyelországban született apja száműzetése idején. Bátyja, I. Géza király halála után került trónra 1077-ben. Törvényeivel és fegyveres küzdelmeivel védte és erősítette meg Szent István országát és annak Egyházát. Szent életű királyként a középkori lovagszent ideáljának megtestesítőjeként az egyik legnépszerűbb magyar szentté vált. 1095-ben hunyt el, 1192-ben avatták szentté. Kultusza egész Közép-Európában elterjedt.
 
"Ha pedig úgy esett, hogy éjszaka virrasztással s hosszas imádkozással kifárasztotta magát, nem kívánt puha párnát, hanem a templomok csarnokában pihent meg egy órácskát."
(Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. Árpád-kori legendák és Intelmek. Szentek a magyar középkorból. I. Bp. 1999. 92.)
 
„Folytonosan böjtölt és imádkozott, népe bűneiért zokogott, s szíve oltárán önmagát ajánlotta fel Istennek: eleven áldozatul.
/.../ összehívta az ország főembereit, s bejelentette, hogy testi fel- oszlása közeleg. Ezt hallván az oly kegyes király halálán jajveszékelő tömeg sírása az egekig hatolt. De a király magához vette az Oltáriszentséget, amelyben híven hitt, amelyet egész szívvel szeretett, s amelyet az erények teljességével keresett, s boldogan tért meg az Úrhoz."