Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1899. május 11-én született Kassán, 1944. december 27-én halt meg Budapesten.
 
Ünnepe: november 5.
 
Iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán végezte. A trianoni döntés után újságíróként segítette a Csehszlovákiában kisebbségi sorsba került magyarságot. 1929-ben belépett a Kassán letelepedő Szociális Testvérek Társaságába, ahol karitász- munkát végez, hitoktatóként dolgozik és szerkeszti a Katholikus Nő folyóiratot. 1934-ben a Katholikus Nőszövetség vezetője lett. 1937-ben Budapestre költözött, hogy Brazíliában missziós munkát vállaljon, de tervét a II. világháború meghiúsította. 1940 pünkösdjén tett örökfogadalmat, s a Szociális Testvérek Társaságával együtt küzd az országot elárasztó nemzetiszocialista ideológia ellen. Nem fél az üldözéstől. Teljes titokban felajánlja éle- tét Istennek. Az 1944-es német megszállást követően a szociális testvérekkel együtt menekíti az üldözött zsidókat. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét. December 27-én a nyilasok zsidók után kutatva őrizetbe vettek négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt a Sára testvér által vezetett Bokréta utcai házban. Sára testvér kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette. A letartóztatottakkal együtt őt is elhurcolták, s a jeges Dunába lőtték. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, vértanúsága betejesedett.
Salkaházi Sára vértanúként való boldoggá avatásának ünnepélyes kihirdetésére 2006-ban a budapesti Szent István téren került sor.
 
"Annyi mindent szeretnénk és sok-sok vágyunk teljesülhetetlenül hullik a semmibe... Olyan sok minden sarkall előre és olyan sok akadály kerül utunkba... Rohanunk és kifáradunk... Kifáradunk és nem tudunk pihenni (…) Evezz a mélyre (...) Menj a templomba a Tabernákulum elé. Ott Krisztus vár (…) Előtte nem kell sírnod, könnyek nélkül is megvigasztal, nem kell erőért könyörögnöd, ké- rés nélkül is meghallgat, csak... csak... csupán csak meg kell jelenned Előtte, térdre kell omlanod s bele kell felejtkezni egy kicsit a csendbe, hogy Ő megszólaljon."
(Salkaházi Sára: „Duc in altum… Szentségimádás az Anyaházban”– A Testvér XI. évf., I-II.sz., 1940)
 
"Az Oltáriszentségből jön minden erő, minden küzdelemre biztatás. Az Oltáriszentség erősít, biztat, véd, nevel, mutat utat, enged magamba látni, minden, minden az Oltáriszentség! A mai napon gondolatban gyakran akarok az Oltáriszentséggel foglalkozni, s elhatározásom: a következő hónapban minden szentségimádást pontosan be akarok tartani. (…) Krisztusom! Te úgy látod lelkemet, ahogyan én nem tudom. Ugye tudod, hogy egészen Téged akarlak, Téged kereslek! Igen, akarom egészen elveszíteni magamat, hogy egészen megtaláljalak, birtokoljalak. Jézusom, segíts meg, hogy tudjam egészen elveszíteni önmagamat. Egészen Krisztusnak adott akarok lenni, minden akaratommal belé kapcsolódni, s nem mondani, nem érezni, de élni, élni, csinálni, munkálni a cselekvő hálát! Úgy legyen! Ámen!
Segíts édes Krisztusom!”