Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1887. október 29-én született Kálmándon, 1952. december 6-án halt meg Jilaván.
 
Ünnepe: május 17.
 
Egyszerű földműves családból származott; tudós pap vált belőle, majd a szatmári-nagyváradi egyházmegye püspöke lett. Akkor már ez a terület Romániához tartozott. A román kommunisták egyszer csak megszüntették az egyházmegyét, a püspököt nyugdíjba küldték. Ő azonban tovább szervezte a kispapok képzését, hogy ne maradjanak lelkipásztorok nélkül az ottani katolikusok. Büntetésül börtönbe zárták, ahol egy éven belül meg is halt. Jelöletlen sírba temették, de később sikerült a csontjait megtalálni, s titokban méltó helyre juttatni: a szatmárnémeti székesegyház kriptájába. Egy börtöntársa pedig visszaemlékezett, hogy János püspök a halála óráján is kedves Szent Ágoston-idézetét mondogatta: „Ott időzünk és látunk majd, látunk és szeretünk, szeretünk és dicsőítünk. (…) mi más a mi végcélunk, ha nem eljutni az országba, melynek nincs vége?”
 
2011. július 3-án avatták boldoggá.