Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1901. március 14-én született Nyitraújlakon, 1957. március 8.-án halt meg Mírovban
 
Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén született. Édesanyja a lengyel Tarnowska Erzsébet grófnő, apja gróf Esterházy János Mihály volt. A Trianon után Csehszlovákiába szakadt magyar népcsoport szellemi és gazdasági kiszolgáltatottsága miatt lett 1932-ben az Országos Keresztényszocialista Párt vezetője, 1935-ben pedig prágai parlamenti képviselője. Serényi Lívia grófnővel való házasságából két gyermekük született, János és Alice. 1938-ban a Szlovákiában maradt magyarság képviselője- ként került be a pozsonyi parlamentbe, ahol 1942-ben egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Menekülő lengyeleket, üldözött zsidókat támogatott, és segítette a Magyarországra került szlovákokat is. A Gestapo körözte, a háború végét Pozsonyban rejtőzködve vészelte át. 1945-ben letartóztatták, deportálták, a Szovjetunióban kényszermunkatáborra, Pozsonyban pedig halálra ítélték. Ítéletét 1949-ben kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatták. Négy év Gulag rabság után haláláig Csehszlovákia kommunista börtöneiben szenvedett. A szentség hírében hunyt el a mírovi börtön kórházában, 56 éves korában. Földi maradványainak kiadását is megtagadták.
Boldoggá avatási eljárása 2019-ben kezdődött el Krakkóban.
 
„Legjobban attól féltem, hogy szentgyónás és szentáldozás nélkül kell meghalljak. És ezért Szent Terézkéhez és Kaszap Istvánhoz azért imádkoztam mindennap, hogy eszközöljék ki az Úr Jézusnál, hogy halálom előtt meggyónhassak és szentáldozáshoz járulhassak, de ha nem gyónhatnék és nem áldozhatnék halálom előtt, akkor eszközöljék ki, hogy utolsó pillanatomig öntudatomnál legyek, hogy az Ő segítségükkel utolsó percemig tudjak ájtatosan imádkozni és a bűneimet bánni, hogy üdvözülhessek. Hazatérésemmel kapcsolatban azt kértem Szent Terézkétől és Kaszap Istvántól, hogyha nem térhetnék haza, eszközöljék ki kegyesen az Úr Jézus Krisztusnál, hogy olyan helyzetbe kerüljek, bárhol is legyen ez, hogy reggelenként szentmisére járhassak, és minél gyakrabban járulhassak szentáldozáshoz, hogy az Úr Jézus legirgalmasabb testének magamhoz vétele által megerősítve, a megszentelő kegyelem birtokában az Úr Jézusé lehessek már életemben, hogy aztán az övé lehessek halálomban is.”
(Részlet Isten Szolgája Esterházy János, nővérének, Lujzának 1949-ben a börtönből írt leveléből.)