Az Ars Sacra Alapítvány vándorkiállításán életnagyságban elevenednek meg nemzetünk példaképei, magyar szentek, boldogok és tiszteletreméltó személyek. A kicsiket és nagyokat egyaránt megszólító kiállítás grafikáját Kállai Nagy Kriszta készítette, az életrajzi összefoglaló Bethlenfalvy Gábor munkája. Kiállításunkon az Árpád-házi szentektől újkori történelmünkig mutatunk fel életpéldákat, amellyel nem csak hiteles embereket, de a magyar nemzet történetét is megismerhetik.
 
A kiállítás kültéri és beltéri változatban is kölcsönözhető!
 
Kültéri kiállítás:
20 db, 160 x 80 cm-es forgatható aluminium szerkezetes panelhez, 28 féle kétoldalas grafikázott 5 mm KÖMA táblából választhat, szerkezetenként 4 db betonkockával (egy kocka súlya kb. 15 kg).
 
Beltéri kiállítás:
28 db kétoldalas grafikázott, 200x85 cm rollup kivitelben. Mérete összecsukva 90 cm hosszú 15 cm átmérőjű henger, darabonként tokban szállítható. Mindkét kiállításunk kölcsönözhető egyben, illetve egyedi megbeszélés szerint.
 
Vegye fel velünk a kapcsolatot! Tel: +36 30 145 1284, email: ars.sacra.09@gmail.com
 
Mindkét kiállítás anyagában az alábbi Szentek, Boldogok és Tiszteletreméltó személyek szerepelnek:
1. Apor Vilmos, 2. Batthyány-Strattmann László, 3. Boldog Gizella, 4. Boldog IV. Károly, 5. Boldog Özséb, 6. Brenner János, 7. Eszterházy János, 8. Kassai Vértanúk, 9. Kaszap István, 10. Márton Áron, 11. Meszlényi Zoltán, 12. Mindszenty József, 13. Romzsa Tódor, 14. Salkaházi Sára, 15. Sándor István, 16. Scheffler János, 17. Szent Albert, 18. Szent Erzsébet, 19. Szent Ferenc, 20. Szent Gellért, 21. Szent Hedvig, 22. Szent Imre, 23. Szent István, 24. Szent II. János Pál, 25. Szent Kinga, 26. Szent László, 27. Szent Margit, 28. Szent Piroska.

„Ne féljetek vágyakozni arra, hogy szentté váljatok!”
Szent II. János Pál pápa
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1374. február 18-án született Budán, 1399. július 17-én halt meg Krakkóban.
 
Ünnepe: július 18.
 
Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermekeként született Budán. A lengyel rendek 10 éves korában királynőjükké választották és 1384-ben a Wawelben megkoronázták. Jagelló litván fejedelem követei útján megkérte Hedvig kezét azzal az ígérettel, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal. Hedvig ebben Isten akaratát látva, beleegyezett a nála 28 évvel idősebb pogány litván fejedelemmel kötendő házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja a Habsburg Vilmossal gyermekként kötött házassága érvénytelenségét. Ez meg is történt. Ulászló 1386-ban kíséretével együtt Krakkóban megkeresztelkedett. Hedvig királynő a „Litvánok Istentől vezetett apostolaként” gondoskodott az újonnan kereszténnyé vált népről. Kollégiumot alapított litván teológusok számára. Krakkóban bencés noviciátust, majd koronázási ékszereinek árából az egyetemen teológiai fakultást nyitott. Szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Kórházat alapított és látogatott, betegeket ápolt. Leánya, Erzsébet Bonifácia szülését követő gyermekágyi lázba halt bele. A lányát négy nappal élte túl. Szentség hírében halt meg 1399-ben. A Wawel-katedrálisban temették el.
Szent II. János Pál pápa avatta őt szentté Krakkóban 1997-ben.
 
Sok álmatlan éjszakát töltött imádkozva a Wawel fekete feszülete előtt, hogy mindent alaposan átgondoljon és Krisztustól világosságot merítsen elgondolásaihoz. „Fac quod vides” – hallotta Jézustól, vagyis: „Tedd, amit látsz! Figyelj engem, szemléld az én megfeszített szeretetemet, és tudni fogod, mit tégy.” Krisztus jelenvalóságába vetett hitét a szentmisén való gyakori részvétellel és az Eucharisztiában rejtőző Isten iránti tiszteletével fejezte ki. Amikor ő maga nem tudott jelen lenni az Oltáriszentségben jelenlévő Úr előtt, mert kötelessége az emberek szolgálatára szólította, akkor a Wawel katedrálisában gondoskodott az Úr Jézus örök imádásáról. Az általa szervezett 12 zsoltáros kar egymást váltva, imádkozva és énekelve hódolt az Úr előtt. Az isteni szeretet dinamizmusa benne hűséges kifejezést nyerve a mennyei királyság hirdetőjévé tette őt. Krisztus szeretetét az emberek közé vívén arra vágyott, hogy ebből a szeretetből mindenki részesülhessen.
(Szent II. János Pál pápa elmélkedéséből)
 
Szentté avatása: 1997. június 8.