Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1374. február 18-án született Budán, 1399. július 17-én halt meg Krakkóban.
 
Ünnepe: július 18.
 
Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermekeként született Budán. A lengyel rendek 10 éves korában királynőjükké választották és 1384-ben a Wawelben megkoronázták. Jagelló litván fejedelem követei útján megkérte Hedvig kezét azzal az ígérettel, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal. Hedvig ebben Isten akaratát látva, beleegyezett a nála 28 évvel idősebb pogány litván fejedelemmel kötendő házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja a Habsburg Vilmossal gyermekként kötött házassága érvénytelenségét. Ez meg is történt. Ulászló 1386-ban kíséretével együtt Krakkóban megkeresztelkedett. Hedvig királynő a „Litvánok Istentől vezetett apostolaként” gondoskodott az újonnan kereszténnyé vált népről. Kollégiumot alapított litván teológusok számára. Krakkóban bencés noviciátust, majd koronázási ékszereinek árából az egyetemen teológiai fakultást nyitott. Szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Kórházat alapított és látogatott, betegeket ápolt. Leánya, Erzsébet Bonifácia szülését követő gyermekágyi lázba halt bele. A lányát négy nappal élte túl. Szentség hírében halt meg 1399-ben. A Wawel-katedrálisban temették el.
Szent II. János Pál pápa avatta őt szentté Krakkóban 1997-ben.
 
Sok álmatlan éjszakát töltött imádkozva a Wawel fekete feszülete előtt, hogy mindent alaposan átgondoljon és Krisztustól világosságot merítsen elgondolásaihoz. „Fac quod vides” – hallotta Jézustól, vagyis: „Tedd, amit látsz! Figyelj engem, szemléld az én megfeszített szeretetemet, és tudni fogod, mit tégy.” Krisztus jelenvalóságába vetett hitét a szentmisén való gyakori részvétellel és az Eucharisztiában rejtőző Isten iránti tiszteletével fejezte ki. Amikor ő maga nem tudott jelen lenni az Oltáriszentségben jelenlévő Úr előtt, mert kötelessége az emberek szolgálatára szólította, akkor a Wawel katedrálisában gondoskodott az Úr Jézus örök imádásáról. Az általa szervezett 12 zsoltáros kar egymást váltva, imádkozva és énekelve hódolt az Úr előtt. Az isteni szeretet dinamizmusa benne hűséges kifejezést nyerve a mennyei királyság hirdetőjévé tette őt. Krisztus szeretetét az emberek közé vívén arra vágyott, hogy ebből a szeretetből mindenki részesülhessen.
(Szent II. János Pál pápa elmélkedéséből)
 
Szentté avatása: 1997. június 8.