Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1207-ben született valószínűleg Sárospatakon, 1231. november 17-én halt meg Marburgban.
 
Ünnepe: november 19.
 
II. András magyar király és Merániai Gertrúd legidősebb lánya. Négyévesen eljegyzik Hermann türingiai tartománygróf fiával, az ugyancsak szent életű Lajossal. 1221-én kötnek házasságot, ám 1227-ben a Szentföld felé utazó Lajos meghal. Az életét a szegények és betegek segítésének szentelő Erzsébet alig négy évvel később hunyt el. 1235-ben avatták szentté. Tisztelete az egész világon elterjedt.
 
"Midőn Erzsébet fölemelte szemét, hiszen a templom bejáratánál mindig a keresztre szokott nézni, és mikor meglátta a Megfeszítettet mezítelenül, szögekkel átütve és töviskoronával a fején, bűnbánóan magába szállt. /.../ Átérezte a szenvedést s ájultan esett össze.
Egy napon, mikor szentmisén vett részt, Erzsébetet, a királyleányt – amint kissé félrehúzódva, elmerülten szemlélte a kedves, szeretett férfit –, magával ragadta a földi szerelem édessége. /.../ Midőn a pap felmutatta az Úr testét, Szent Erzsébet felpillantva azt látta, hogy a keresztre feszített Krisztus vércseppeket hullat a pap kezére. Megrémült a látomástól, belátta bűnét, s mint Magdolna, könnyezve borult Jézus lábához, szája a földhöz ért, gondolata pedig Istenhez, így maradt egészen ebédig, senki sem merte megszólítani vagy hívni őt…
Hat óra tájban hozták neki a tiszteletreméltó szentségeket, a mi Urunk, Jézus Krisztus testét és vérét, amit teljes hitével és minden áhítatával óhajtott. Hogy milyen őszinte szeretettel, tiszta lélekkel, mekkora szívbéli kívánsággal és lelki örömmel vette magához akkor ezt az édes örök táplálékot, úgy vélem, csak az tudná elmondani, akit arra méltatott, hogy maga mellé vegye útitársul és vezetőül ama útra, amelyen haladt."
(Dietrich von Apolda: Szent Erzsébet élete. Ford. Bellus Ibolya. Legendák és csodák (13–16. század). Szentek a magyar középkorból II. Bp. 2001. 25-26, 37, 76)