Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1234. március 5-én született Esztergomban, 1292. július 24-én halt meg Ószandecen.
 
Ünnepe: július 24.
 
IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária nikaiai görög herceg- nő lánya. Ötévesen került Lengyelországba, amikor eljegyezték
V. Szemérmes Boleszló krakkói fejedelemmel, akivel József- házasságban élt imádságos életet. A tatárok pusztítása után apjától kapott teljes hozományát az ország újjáépítésére áldozta. Férje 1279-ben bekövetkezett halála után Kinga szerzetesi ruhát öltött. Az általa alapított ószandeci klarissza kolostorba költözött, ahol továbbra is a szegények és rászorultak jótevőjeként élte ön- megtagadó, Istennek átadott életét.
1690-ben boldoggá avatták, szentté avatására 1999-ben került sor Ószandecben.
 
,Ne félj, Mária, könyörgésed meghallgatásra talált az Úr előtt. Íme, olyan gyermeket szülsz, aki néked és a népnek mondhatatlanul sok örömet fog szerezni. Mert az Úr ezen gyermek életével, példájával és érdemével szándékozik megvilágosítani és megsegíteni egy veletek szomszédos nemzetet.''
(Kinga édesanyja látomásban hallotta e szavakat, kevéssel a szülés előtt.)
 
"Az ünnepélyes esküvői szertartás után Korczynben jámbor anyósa engedélyével Kinga az egész éjjelt a Szent Miklós-templomban legnagyobb áhítatban töltötte, ahol lelkét Istennek feltárva imádkozott. /.../ Majd vidáman az anyósával együtt ment misére a templomba, ahova belépve hálát adott Istennek, és áhítat öntötte el. Hitelt érdemlő emberek szavaiból jutott a tudomásomra, hogy éjjel bármilyen templomot is lopva meglátogatott, angyali segítséggel még a legjobban bezárt templomajtók is feltárultak előtte."
(Szent Kinga krakkói hercegné élete és csodái. Ford. Veszprémy László és Boross Klára. Legendák és csodák (13–16. század). Szentek a magyar középkorból II. Bp. 2001. 130.),