Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1892. február 29-én született Segesváron, 1945. április 2-én halt meg, Győrben.
 
Ünnepe: május 23.
 
Segesváron született, a gimnáziumot Kalksburgban és Kalocsán végezte a jezsuitáknál, majd a győri egyházmegye szemináriumába jelentkezett. Tanulmányait az innsbrucki egyetemen folytatta. 1915-ben szentelték pappá, működését a nagyváradi egyházmegyében kezdte meg. Katolikus lapot alapított, hitoktatást tartott, látogatta a fogvatartottakat, segítette a szegényeket, a betegeket. Jelentős összegeket juttatott jótékony célokra. 1941-ben győri püspökké nevezték ki. A harmadik zsidótörvény hatálybalépése után számos formában tiltakozott a törvénytelen intézkedések ellen, és menedéket nyújtott az üldözőknek. 1944 áprilisában Győr bombázása után sok szenvedőt befogadott, elhelyezett, anyagilag segített. A püspökvár pincéi megteltek menekültekkel.
1945. március 30-án, nagypénteken részeg szovjet katonák el akarták vinni a pincében tartózkodó asszonyokat és lányokat. Apor Vilmos ellenállt. Egy katona ekkor háromszor rálőtt. Kórházba szállításakor hálát adott Istennek, hogy „ilyen nagy- pénteket adott” neki. Szenvedései alatt papjaiért, híveiért és hazánkért imádkozott, és megbocsátott támadóinak. Április 2-án, húsvéthétfőn hajnalban halt meg. Szent II. János Pál pápa 1997-ben avatta boldoggá a római Szent Péter téren.
 
„Valójában úgy érzem, hogy a lelkipásztor-apostolnak szól az utolsó boldogság, a »boldogok, akiket üldöznek és akik szenvednek az igazságért«. Ez a pap boldogsága, az önfeláldozás, az életáldozat és vértanúság. /.../
„Ha Isten fia szegény lett, akkor nem megalázó, nem gyalázat nekünk a szegénység, hanem érdem és dicsőség. Ha Isten fia szenvedett, és vállalta a keresztet, a kereszthalált, akkor a szenvedés és az üldözés, amit a világ mér ránk, nem más, mint Krisztus követése. … Bármit teszel, Isten dicsőségére van. Imádkozz, és ajánld fel magadat Istenek. Félelem nélkül kell élni, teljesen Istenre hagyatkozva. … Ha kell, bátor szenvedéssel mondjuk újra és újra: Te értem, és én érted, életet, vagyont, dicsőséget, ha kell, mindent, mindent feláldozok érted, szeretett Jézusom.”
(Apor Vilmos kéziratos feljegyzéseiből. Magyar Kurír, 2018. III. 30.)