Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1916. március 15-én született Székesfehérváron, 1935. december 17-én halt meg Székesfehérváron.
 
Ünnepe:
 

Alig több mint 19 évet élt ezen a világon. Jó tanuló és kiváló tornász volt, a gimnázium utolsó évében határozta el, hogy jezsuita szerzetesnek jelentkezik. Nyáron Budára is költözött a többi újonccal, de télen súlyos vírusos betegségbe esett, végül tavasszal kórházba került. Hazaküldték Székesfehérvárra a szüleihez, hogy ott gyógyuljon, de újra rosszabbul lett, s a helyi kórházba vitték. Sokat szenvedett, de kitartott hitében, mindvégig imádkozott. Egy napon holtan találták az ágyában. Mellette szüleinek írt levél feküdt: "Isten veletek. Odafönn találkozunk. Ne sírjatok, mennyei születésnap ez." Sokan kérték István égi közbenjárását, és gyűltek az írott tanúvallomások arról, hogyan hallgatta meg Isten e könyörgéseket. Ezeket az iratokat később a kommunisták sajnos megsemmisítették, de a szent életű fiú emlékét szívünkben őrizzük.
 
Boldoggá avatásának eljárása 1941-ben indult el.