Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

II. János Pál volt a történelem első lengyel pápája. Karol Józef Wojtyła néven született, Krakkóban járt szemináriumba, ugyanitt szentelték pappá, később pedig – további tanulmányok után – a város bíboros-érseke lett. Első pápai szentmiséjén prédikációjában a „Ne féljetek!” krisztusi felszólítására emlékeztetett. Sokszor megjelent az emberek között, beutazta a világot, számtalan egyházi és világi vezetővel találkozott. Minden szava, sőt a puszta megjelenése is derűt és reményt sugárzott. Elkötelezettsége, szókimondása és imádságai nagyban hozzájárultak a kelet-közép-európai kommunista rendszerek összeomlásához. Hatvan éves elmúlt már, amikor egy merénylő pisztollyal rálőtt a római Szent Péter téren. Súlyos sérüléséből lábadozva szenvedéseit felajánlotta az Egyházért és a világért. Élete utolsó éveiben nagybetegen is tanúságot tett Krisztus szeretetéről.