Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1931. december 27-én született Szombathelyen, 1957. december 15-én, halt meg Zsidán.
 
Ünnepe: december 15
 
Szombathelyen született. Gimnáziumi tanulmányai után 1950- ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe. A szerzetes- rendek feloszlatása után a budapesti Hittudományi Akadémia hallgatója lett, miközben titokban végezte novíciusi évét. 1952- től a győri papneveldében tanult. 1955. június 19-én szentelték pappá a szombathelyi székesegyházban, majd Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. János atya minden áldozatra készen szolgálta a híveit, különösen a gyermekeket és az ifjúságot. A kommunista hatalom rossz szemmel nézte a fiatalok körében meglévő népszerűségét. Az állami egyházügyi megbízott el akarta helyeztetni, de ő püspökének csak ennyit válaszolt: "Nem félek, szívesen maradok." Tisztában volt a reá leselkedő veszéllyel. Lelki naplójának alábbi gondolata is erre utal: "Uram, Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem... Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle."
1957. december 14-e éjjelen súlyos beteghez hívás ürügyén kicsalták őt a plébániáról. Magához véve az Oltáriszentséget, kísérőjével elindult a koromsötétben. Útközben egy csapat ismeretlen többször megtámadta, végül a feltételezett beteg háza közelében elkapta és harminckét késszúrással megölte. Az Oltáriszentséget végig magához szorította. Testét nemcsak megölték, hanem meg is gyalázták. A tettesek kilétét máig ho- mály fedi. Boldoggá avatására 2018. május 1-jén került sor.
 
„Krisztus jelenléte köztünk az egység biztosítója. Bármerre, a világ bármely részén, bármely nemzetiségű papja mutatja is be az áldozatot, az a legszentebb miseáldozat lesz. És itt az áldozati
oltár körül egyek vagyunk. Krisztus előtt egyformán szegények és bűnösök vagyunk. Előtte senki sem dicsekedhetik. Nincs gaz- dag és szegény, tudós és tudatlan, öreg és fiatal, hanem bűnbánó, alázatos emberek vagyunk. Milyen szép egyesülés ez! Nincs itt harag és szóváltás, hanem mindenkit eltölt az Isten irgalmába vetett hit, bizalom, a Feléje törekvő szeretet. Ezért járultak minden szentmisében az őskeresztények az Úr asztalához. És ez a gyakori találkozás Jézussal és Jézusban, egymásban alakította ki azt a csodálatos közösséget, amelynek történetét az ember ámulva olvassa. Micsoda magasra emelte Jézus a gyarló emberi természetet! Testvérek, ha ezt a régi szokást megtartanánk, gyakran és jól járulnánk Jézushoz és egyesülnénk Vele, átalakítanánk a magunk életét, és fokról fokra az egész világ arculatát is.
Maga az Oltáriszentség is szépen jelképezi, hogy az egység köteléke. Amint ugyanis az Oltáriszentség sok-sok magból lesz Krisztus egyetlen testévé, úgy a hívekből is, kik
a világban szerteszét élnek, egy közösséget alkot, az Egyházat, Jézus Krisztus titokzatos testét.”
(Brenner János, 1955. október 23., 21. vasárnap (In. Boldog Brenner János vértanú üzenete, 93. o.)