Az Ars Sacra Alapítvány vándorkiállításán életnagyságban elevenednek meg nemzetünk példaképei, magyar szentek, boldogok és tiszteletreméltó személyek. A kicsiket és nagyokat egyaránt megszólító kiállítás grafikáját Kállai Nagy Kriszta készítette, az életrajzi összefoglaló Bethlenfalvy Gábor munkája. Kiállításunkon az Árpád-házi szentektől újkori történelmünkig mutatunk fel életpéldákat, amellyel nem csak hiteles embereket, de a magyar nemzet történetét is megismerhetik.
 
A kiállítás kültéri és beltéri változatban is kölcsönözhető!
 
Kültéri kiállítás:
20 db, 160 x 80 cm-es forgatható aluminium szerkezetes panelhez, 28 féle kétoldalas grafikázott 5 mm KÖMA táblából választhat, szerkezetenként 4 db betonkockával (egy kocka súlya kb. 15 kg).
 
Beltéri kiállítás:
28 db kétoldalas grafikázott, 200x85 cm rollup kivitelben. Mérete összecsukva 90 cm hosszú 15 cm átmérőjű henger, darabonként tokban szállítható. Mindkét kiállításunk kölcsönözhető egyben, illetve egyedi megbeszélés szerint.
 
Vegye fel velünk a kapcsolatot! Tel: +36 30 145 1284, email: ars.sacra.09@gmail.com
 
Mindkét kiállítás anyagában az alábbi Szentek, Boldogok és Tiszteletreméltó személyek szerepelnek:
1. Apor Vilmos, 2. Batthyány-Strattmann László, 3. Boldog Gizella, 4. Boldog IV. Károly, 5. Boldog Özséb, 6. Brenner János, 7. Eszterházy János, 8. Kassai Vértanúk, 9. Kaszap István, 10. Márton Áron, 11. Meszlényi Zoltán, 12. Mindszenty József, 13. Romzsa Tódor, 14. Salkaházi Sára, 15. Sándor István, 16. Scheffler János, 17. Szent Albert, 18. Szent Erzsébet, 19. Szent Ferenc, 20. Szent Gellért, 21. Szent Hedvig, 22. Szent Imre, 23. Szent István, 24. Szent II. János Pál, 25. Szent Kinga, 26. Szent László, 27. Szent Margit, 28. Szent Piroska.

„Ne féljetek vágyakozni arra, hogy szentté váljatok!”
Szent II. János Pál pápa
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1931. december 27-én született Szombathelyen, 1957. december 15-én, halt meg Zsidán.
 
Ünnepe: december 15
 
Szombathelyen született. Gimnáziumi tanulmányai után 1950- ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe. A szerzetes- rendek feloszlatása után a budapesti Hittudományi Akadémia hallgatója lett, miközben titokban végezte novíciusi évét. 1952- től a győri papneveldében tanult. 1955. június 19-én szentelték pappá a szombathelyi székesegyházban, majd Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. János atya minden áldozatra készen szolgálta a híveit, különösen a gyermekeket és az ifjúságot. A kommunista hatalom rossz szemmel nézte a fiatalok körében meglévő népszerűségét. Az állami egyházügyi megbízott el akarta helyeztetni, de ő püspökének csak ennyit válaszolt: "Nem félek, szívesen maradok." Tisztában volt a reá leselkedő veszéllyel. Lelki naplójának alábbi gondolata is erre utal: "Uram, Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem... Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle."
1957. december 14-e éjjelen súlyos beteghez hívás ürügyén kicsalták őt a plébániáról. Magához véve az Oltáriszentséget, kísérőjével elindult a koromsötétben. Útközben egy csapat ismeretlen többször megtámadta, végül a feltételezett beteg háza közelében elkapta és harminckét késszúrással megölte. Az Oltáriszentséget végig magához szorította. Testét nemcsak megölték, hanem meg is gyalázták. A tettesek kilétét máig ho- mály fedi. Boldoggá avatására 2018. május 1-jén került sor.
 
„Krisztus jelenléte köztünk az egység biztosítója. Bármerre, a világ bármely részén, bármely nemzetiségű papja mutatja is be az áldozatot, az a legszentebb miseáldozat lesz. És itt az áldozati
oltár körül egyek vagyunk. Krisztus előtt egyformán szegények és bűnösök vagyunk. Előtte senki sem dicsekedhetik. Nincs gaz- dag és szegény, tudós és tudatlan, öreg és fiatal, hanem bűnbánó, alázatos emberek vagyunk. Milyen szép egyesülés ez! Nincs itt harag és szóváltás, hanem mindenkit eltölt az Isten irgalmába vetett hit, bizalom, a Feléje törekvő szeretet. Ezért járultak minden szentmisében az őskeresztények az Úr asztalához. És ez a gyakori találkozás Jézussal és Jézusban, egymásban alakította ki azt a csodálatos közösséget, amelynek történetét az ember ámulva olvassa. Micsoda magasra emelte Jézus a gyarló emberi természetet! Testvérek, ha ezt a régi szokást megtartanánk, gyakran és jól járulnánk Jézushoz és egyesülnénk Vele, átalakítanánk a magunk életét, és fokról fokra az egész világ arculatát is.
Maga az Oltáriszentség is szépen jelképezi, hogy az egység köteléke. Amint ugyanis az Oltáriszentség sok-sok magból lesz Krisztus egyetlen testévé, úgy a hívekből is, kik
a világban szerteszét élnek, egy közösséget alkot, az Egyházat, Jézus Krisztus titokzatos testét.”
(Brenner János, 1955. október 23., 21. vasárnap (In. Boldog Brenner János vértanú üzenete, 93. o.)