Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

Csehimindszenten született. Tanulmányait Szombathelyen vé- gezte. 1915. június 12-én szentelték pappá. A proletárdiktatúra bukása után Zalaegerszegen városplébános lett. Szerzetesren- deket telepített le, iskolát, kollégiumot alapított, egyesületeket szervezett, szociális otthont építtetett, nyomdát létesített, újsá- got indított. 1944. március 4-én lett Veszprém püspöke, ebbéli minőségében fogalmazta meg a harcok azonnali beszüntetését követelő „Dunántúl főpásztorainak memorandumát”, melyet Boldog Apor Vilmos győri püspök is aláírt. Négy hónapig tar- tó nyilas fogság után 1945 áprilisában szabadult. 1945. október 2-án XII. Piusz pápa nevezte ki Esztergom érsekévé. Élen járt a háború utáni éhínség csillapításában és az újjáépítés támogatásában. Fáradhatatlanul járta az országot, hogy a rábízottak hitét és magyarságát erősítse. 1947-ben meghirdette a Boldogasszony engesztelő- és imaévet. 1948. december 26-án letartóztatták, és több hétig tartó kínzás után, koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Börtönbe vetésével kezdődött a magyar katolikus egyház négy évtizedig tartó üldöztetése. Börtönéveinek 1956 szabadságharca vetett véget. A szabadságharc vérbefojtása tizenöt éves követségi félrabságának a kezdete. 1971-ben vette vállára élete legnagyobb keresztjét, amikor Szent VI. Pál pápa kérésére elhagyta hazáját. A bécsi Pázmaneumban telepedett le. Idős kora ellenére fáradhatatlanul járta a világot, és sorra felkereste a számkivetett magyar közösségeket. A szabad világban jelentette meg Emlékiratait. 1975-ben adta vissza lelkét a teremtő Istennek.
Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty József máriacelli majd esztergomi sírja valóságos zarándokhely. Boldoggá avatási eljárása 1994 óta folyamatban van, életszentségét 2017-ben ismerte el Ferenc pápa. Mielőbbi boldoggá avatásáért idehaza és a nagyvilágban sok százezren imádkoznak.
 
„Az Oltáriszentség a hálaadás szentsége, amelyben Jézus Krisztus valóságos teste és vére az Ő istenségével együtt jelen van a kenyér és a bor színe alatt. Ez a szentség méltó rá, hogy mély imádással forduljunk felé. Először is azért, mert az Oltáriszentségben valóban jelen van Emánuel, a velünk lévő Isten. Másodszor azért, mert a keresztáldozat értéke mérhetetlen. Harmadszor pedig azért, mert e lelki táplálék az örök élet záloga. Az Oltáriszentség gyümölcsei közül a mai evangéliumi szakasz a szentáldozást emeli ki, az ember egységét és egyesülését Jézus Krisztussal. Ez a legnagyobb emberi esemény: sokkal több, mint egy koldus és egy király találkozása. Az áldozás révén Jézust mutató monstranciává válunk. Azt még értjük, hogy Jézus nem vetette meg a Szűzméhét, de hogyan lehetséges, hogy egy bűnös vagy egy ellenség lelkét sem veti meg? Ez soha el nem múló szeretetét jelzi: ’szerette az övéit, […] mind- végig szerette’ (Jn 3,1).”
(Részlet Tiszteletreméltó Mindszenty József 1958. június 5-i Úrnapi elmélkedéséből)