Szent II. János Pál
 
„Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre.
Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket.
Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.
Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…”
 
(Ferenc pápának tulajdonítják, de eredete nem bizonyított)
 
A képek (Kállai Nagy Krisztina) és szövegek (Bethlenfalvy Gábor) szerzői jogvédelem alatt állnak.
(A kiválasztott képre kattintva elérhetővé válik a hozzátartozó teljes szöveg.)
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

970-980 körül született, valószínűleg Esztergomban, 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérváron.
 
Ünnepe: augusztus 20.
 
Árpád-házi Géza fejedelem és Sarolt fejedelemasszony fia, a keresztény magyar királyság megalapítója. Apja 997. évi halála után vette át a hatalmat, majd 1000 karácsonyán ko- ronázták királlyá. Felesége Boldog Gizella bajor hercegnő, akitől több gyermeke született. Szent életű uralkodóként né- pét királyként és apostolként szolgálta mély istenhitben és alázatban. Fia és örököse Szent Imre herceg halála után hét évvel ajánlotta fel koronáját és országát Szűz Máriának. 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnep vigíliáján hunyt el. 1083-ban avatták szentté.
 
„Miután Krisztus katonája legyőzte az ellenséget, lelki örömmel eltelve elhatározta, hogy minden képességét és minden szándékát az evangélium magjának melegágyává teszi. Alamizsnálkodással és imádkozással töltve idejét gyakran borult a szentegyház pad- lójára, s könnyeit hullatva bízta Isten akaratára tervének telje- sedését, hogy az, aki az Úr nélkül mit sem tudna tenni, ha az Ő rendelkezésének betöltése segíti, a kitervelt jót erényes kezdemé- nyezésekkel véghezvihesse.”
(Szent István legendája Hartvik püspöktől. Ford. Kurcz Ágnes. Árpád-kori legendák és Intelmek. Szentek a magyar középkorból. I. Bp. 1999. 31.)
 
Szentté avatása: 1083. augusztus 20.